Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szomorú szerelmes idézetek

"Nyugszik a hajnal, pihen a táj, nem tudok aludni, mert valami fáj! Téged kereslek, utánad vágyom, mert nem hiányzott így még senki a világon!"

 

"Magadba roskadsz, mint egy elfáradt gyerek, szélfútta szavaid
úgysem hallják meg.
Kopott ágyak, párnák, szakadt,piszkos függöny,
És lassan a földre hull egy üvegszínű könny.

Itt ülök egyedül, földön kuporogva,
várom, hogy valaki vállam simogassa,
várom Őt, ki nem jön el soha.."

 

"Egyszer majd elmúlik, s begyógyul a seb, de a csókot, mi szánkon égett, feledni nem lehet..."

 

"Tudom, hogy nagyon tud fájni, mikor szíven szúr egy váratlan szó,
S kiderül, Ő mást szeret, csak meghalni volna jó..."

 

"Hányszor mondták már, értsem már meg végre: Többé SOHA nem leszek veled!
Istenem, mikor kimondtad azt a szót, hogy vége...
Mintha minden álmom se vele az életem is véget érne!
S már a halállal sem küzdök...
Most már csak bátorságot gyűjtök,
Csak a halál csókját érezném már végre!"



"Néha hiányzik az, aki voltam, az, aki Te voltál, és azok, akik Mi
voltunk."

Tiéd volt az álmom, Tiéd volt az ajkam,
Elvitted a szívem is, pedig nem akartam.
Attól féltem, túl közel engedlek magamhoz,
El kell űznöm ezt az érzést valahogy!
Hiányzol. Hiányzik minden, s mindened,
Szörnyen hiányzol, igen, szörnyen hiányzol nekem!

 

Szállnék hozzád, s Te oly messze vagy,
Hívlak, várlak röpke éj alatt.
hol vagy? Merre tart utad?
Szemem könnyes, talán tudod mi miatt...

 

"Aztán megtalálod az összetört álmaid alatt a kettérepedt boldogságot, eltört. Benned is eltört valami. És akkor sírni kezdesz..."

 

 

"Ablakánál mégsem sírok, hisz úgysem lehet már enyém
kitagadott a szívéből, elhagyott egy másikért!"

 

 "A szerelem az egyetlen dolog, ami megtanít minket szenvedni."

 

"Akármennyire is próbálok, 
A szerelmed nélkül élni nem tudok, 
Így végül lehunyom a szemem
És elalszom a  könnyeimmel."

 

"Fáj, hogy ennyire szeretlek, mert ha rád nézek, látom, hogy ez téged mennyire nem érdekel..."

 

Hiába gondolok minden percben a nevetésére, még is némán hallom vissza az üres csendet.
De ha a csönd már túlságosan is felülmúlja a nevetést, én már csak esetten nézek lefelé és suttogom magam elé: hiányzol


"Szerelem mikor könnyeket hullajtasz, mégis ugyanúgy szereted őt. Szerelem, mikor ő egy másik lányt szeret, de te csak mosolyogsz, és azt mondod: 'Jól vagyok', pedig csak sírni és sírni szeretnél"


"Kinézek az ablakon,látom a holdat ragyogni,
arcomon a könnycsepp végig akar folyni.
Ha most megkérdeznéd,mi a bajom,
csak annyit mondanék:Hiányzol Nagyon!"

 

"Ha valaki elment,ne hívd többé vissza,
a megsárgult emlék nem lesz többé tiszta.
Ha valaki elment,és el tudott menni,
nehezen akarva,de el kell feledni.

 

„Rám tör a hajnal, nem lesz már ugyanaz a nap sosem, mikor hangod ébresztett fel.
Csak álmom mélyén őrzöm a lángot még, már mindent elfújt a szél.
Ha hátat fordítasz, mert szerinted úgy igaz, emlékül mit mondhatnék?...”


"Engedd hogy szívembe zárjam a múltat,
hazudd hogy lehet s én elhiszem újra.
Nem kérek mást.
Engedj szabadon s vissza se nézek már."



„...egyes dolgok nem többek önmaguknál, nem tartanak sokáig,
helyet foglalnak a szívedben és legközelebb okosabb leszel …
ha annyira fontos vagyok neked,
tiszteld az érzéseimet és éljük tovább a saját életünket!"

 


"Múlnak a percek, égő szemmel nézek rád.
Szótlan csak állok és nézem a könnytől marta szád.
Indulnom kéne, de még visszatart egy szó... Némán ölellek.
Ez az érzés háborgó folyó."

 

Egy angyalt elhagytam, pedig nem akartam,
a szálakat köztünk elvágtam egy karddal.
A józanész nyert, a barátság vesztett,
mert szívemben a szeretet, szerelmet ébresztett.


Olyan sok dolog jár most az eszembe,
És nem tudom hogy mit tegyek vele.
Bár tudom te nem leszel már az enyém hiába is szeretném,
Mégis bízok abban hogy van még remény.
Hazudni kell a szívnek hogy ne fájjon annyira,
Hogy ne törjön szét két darabra.
Próbállak elfelejteni,
De nem hiszem hogy menni fog,
Mert a szívem még mindig te érted dobog.
Tudom hogy mostmár vége,
Mindennek hiába,
Pedig én szeretnélek újra és újra,
Igaz mindez már hiába.
Fáj hogy mással látlak,
Fáj hogy nem vagy mellettem,
És fáj hogy nem vagy az enyém.
De tudd meg hogy még mindig ugyanazt érzem amit régen,
És ez az érzés örökre megmarad.
A szerelem nem múlik el,
Mert örökre bennem marad!
Nekem nem kell más,Csak TÉGED akarlak,
Csak TÉGED és senki mást!
SZERETLEK és nekem NEM KELL MÁS!!!!

 

 "Ne szólj, menj, nehogy sírni láss!
A könny, mint a láng, úgy ég,
Ne félj, nem Te vagy a hibás!
Csak álom volt, zúl szép.
Élni kell, úgy búcsúzom,
Te csak élj boldogan,
Hisz nézd, a perc rohan.
Élni kell, de nélküled hogyan?!"

 

"Utána nyúlsz, de Ő elszökik. Utána mész, de Ő elrejtőzik.
Ránézel, s lehunyja szemét, szólsz hozzá, de befogja fülét..."

 

"Nem érhetek hozzád, nem fekhetem melléd,
Nem súghatom oda: csókolj meg, kell még!
Te lettél volna a legszebb öröm,
És hogy veled álmodhattam, ezt is köszönöm!"

 

"Fájdalom az, ha tudod mit nem szabadna érezned,
De mégsem tudsz tenni ellene semmit
Fájdalom az, ha szenvedni látod azt, akiért mindent megtennél.
Fájdalom az, ha csendben maradsz, pedig kiáltani szeretnél..."

 

"Egyszer az ablakra fagyott az arcom, úgy vártam valakire, akiről azt hitte, hogy szeret.
Még bennem szorongnak a könnyek, Mert nem jött el mégsem.."

 

"Ha elmondanám mit érzek, megértenéd, hogy fáj nagyon...
      -elmondanám, de nem tudom..."

 

"Még annyi mindent mondhatnék neked,
Mégis évek óta írok egy levelet.
Csak egyetlen sornyi hazugság, röviden:
'Már megtanultam élni nélküled' "

 


„Elvitted tőlem a napot, a holdat és minden csillagot.
 Többé szivárványt sem láthatok, nem mámorítanak illatok.
Nélkülük még elvagyok, de nélküled én meghalok.”

 

„Megtehetnéd - a kedvemért -
Hogy lábujjhegyen távozol.
Halkan csukod az ajtót életemre.
Elmész szépen, és nem kukucskálsz,
Nem kell, hogy lássad, mennyire fájsz.”

 

"Szerelem mikor könnyeket hullajtasz, mégis ugyanúgy szereted őt. Szerelem, mikor ő egy másik lányt szeret, de te csak mosolyogsz, és azt mondod: 'Jól vagyok', pedig csak sírni és sírni szeretnél"

 

Nem tudod, hogy a könnyeim a párnámat perzselik, tűzben tartják ezt a helyet, mert belefáradtam a hazugságaidba.
Egy szimpla 'helló'-ra lett volna szükségem, de a forgalom oly zajos volt, s nem hallottál sírni. Hiába adtam oda az életem...

 

"Elmentél tőlem, és én hagytam, menj csak el! Hiába lett volna minden, ki menni akar, hagyni kell! Mosolyog hozzá az arcom, de mögé senki se néz, játszani a közömbös embert, most látom, milyen nehéz! Ha megkérdeznék tőlem, mondjam meg mit jelentesz nekem?! Egy pillanatra zavarba jönnék, és nem tudnék felelni hirtelen! Csak nagy sokára mondanám, hogy egy elmúlt szerelmet! S nem venné észre senki sem, hogy titokban könnyes lett két szemem! És mást lát a két szemem, messze túl a könnyeken, hogy még mindig te vagy a mindenem! S ha megkérdeznék tőlem, mondjam meg mit jelentesz nekem?! Büszkeségből azt felelném SEMMIT.....csak az egész életem!"

 

"Valaki nem hív,
Pedig nagyon várom.
Valaki nem szeret,
Pedig úgy imádom.
Valaki nem hallja,
Hogy érte zokogok.
Valaki nem bánja,
Hogy érte meghalok."


"Szeretni könnyű, de feledni nehéz, mert a szív a múltba ezerszer visszanéz!"


"Elmegyünk egymás mellett, mint két idegen, egymásra se nézünk, szemünk se rebben.
De lelkünkben, szívünkben vérzünk, és az utca végéről, mégis visszanézünk..."



"Örökké szoríts, örökké fájjon,
örökké lássalak, ne érjél máshoz,
örökkön örökké, érezzem hatalmad,
Elveszteni nem akarlak."

 

Én is voltam boldog. Csendes, szép estéken,
Engem is szerettek, valamikor régen.
De akit szerettem, az engem elhagyott,
Azóta jönnek sorban a bús napok.
Azóta sírok, hol nem lát senki,
Hogy egy hitetlen szívet hogy tudtam szeretni..