Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


szomorkás idézetek

Bennem van most is csak már nem úgy mint anno,én nem vagyok depressziós csak hát ismerős a padló.

 


Bár tévedtem sokszor, de helytálltam a bajban, s nem élt e földön ember, kinek én talpat nyaltam.

 

 

A nap, mikor elmentél, volt az a nap mikor rájöttem arra, hogy semmi sem lesz már ugyanaz :(

 

 

Emlékeztetni akarlak egy olyan lányra, aki mindig mosolyog, még akkor is, ha összetört a szíve...

 

 

Tudod,az első vélemények nem mindig igazak.Amikor megláttalak gyűlőltelek.De mikor közelebb kerültem hozzád úgygondoltam milyen csodálatos ember is vagy te.Utána már túlsoknak tartottalak.Bűnnek éreztem mikor rólad ábrándoztam.Teljesen azthittem elérhetetlen vagy számomra.Később kiderült hogy tévedtem.Közelebb kerültél hozzám mint valaha is gondoltam volna.Megbíztam benned.Mindent elmondtam neked.Ma már káromra rájöttem milyen ember is vagy valójában. Nemérsz annyit sem hogy rádgondoljak.Gyűlölni akarom ami vagy de mégis leírhatatlanul beléd szerettem.:|

 

 

Előbb vagy utóbb mindenki megbánt majd téged; neked kell eldönteni, hogy ki az, aki megérdemli, hogy szenvedj miatta...

 

 

Mégegyszer nemtudnék maradandó károsodás nélkül túl élni egy olyan borzalmas időszakot amit a közel multban ő okozott nekem...mégegyszer nem tudnám túlélni

 

 

Az egyetlen dolog, ami még nehezebb, mint elsétálni, az az, hogy ne nézz vissza…:(

 

 

Olyan hülye vagyok. Annyi szenvedés után, még mindig remélem, hogy egy nap, újra érezhetem egy picit a szerelmed...://

 

 

Megijeszt a tudat, hogy az a srác -aki, esküszöm, különleges volt..! pontosan ugyanolyanná vált, mint a többi...

 

 

Még mindig megvan a reményem, hogy talán, én kellek majd neked, pedig erre esély nincsen...

 

 

Az nem a véletlen műve, ha a szakadék szélén ülve, semmibe lógó lábbal haragban állsz az egész világgal ...

 

 

Néha olyan jó lenne újból gyereknek lenni.. ha lehorzsolod a térded, az nem fáj annyira, mintha összetörik a szíved...

 

 

Ha egyszer valakinek az a sorsa, hogy ráfizessen a szerelemre, hát akkor nem lehet rajta segíteni!

 

 

Van úgy, hogy egyetlen őrült tetten múlik az egész élet...

 

 

A szerelem hülyét csinál belőlünk: elcseréljük az egész életünket egyetlen boldog napért.

 

 

Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. ...S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod.

 

 

 

 

 

 

 

 

A szív szeret az ész tudja nem lehet. Így ketten örök ellenfelek. Az ész már lemond a szív még remél ám hiába az okos ész, az érző szív ezerszer többet ér!

 

 

 

 

 

Igaz szerelem. Egy darabig fantasztikus, de a végén mindig nagy fájdalomhoz vezet.

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha szeretsz valakit, tiszta szívből, akkor sohasem felejted el. Nem számít mi történt, mennyi idő telt el, szeretni fogod. Úgy érzed túlléptél, hogy többé már nincs rá szükséged, a szívedben mégis úgy őrzöd az emlékét, mint életed tavasza. S egyszer, ha szembejön veled, rád mosolyog, s életedről kérdez, csak annyit tudnál felelni: hiányos... Mert este, mikor lefekszel, párnádra hajtod fejed, elindul a kisfilm, peregnek az emlékek és a könnycseppek. Mindig is szeretni fogod, történjen bármi…

 

 

 

Édes, nincs semmi baj, nem törted össze a szívem... azzal a pár szóval csupán az életem romboltad szét...

 

 

Az igaz szerelem azt jelenti, hogy a másik ember boldogsága fontosabb számunkra, mint a sajátunk…

 

 

Elszorul a torkom, ha szembe jössz velem. Elárul az arcod, de nem beszélsz te sem. A boldogságunk mellett csendben elmegyünk. Mondd: miért jó így nekünk?

 

 

Hogy köszönsz el valakitől, aki nélkül el sem tudnád képzelni az életed?

 

 

Sokszor a legszebb mosoly mögött van a legnagyobb fájdalom...

 

 

A fájdalom csak arra jó, hogy tudd, hol hibáztál.

 

 

Annyi minden történt, de ennek már vége, lezárom a múltat, de emlékszem a szépre, oly sok csalódás, sok hamis barát, de már nem érdekel, hisz az élet megy tovább!

 

 

Mosolyogj! Ez sokkal egyszerűbb, mint elmagyarázni azt, hogy miért sírsz

 

 

Az első szerelem mindig nyomot hagy a szívekben, mondják. Én már tudom, hogy valóban így van. Még azt is mondják, hogy az első szerelemtől való elválás nehéz.. nem.. épp az a nehéz, hogy sohasem válsz el.. a szíved mindig felé húz, de nem szabad már úgy gondolni rá..

 

 

Bármi lesz is a vég, nem fog elválasztani minket.

 

 

Már nem vagyok szomorú, mert tudom, hogy ez igazi szerelem volt. És ha egyszer a távoli jövőben találkozunk az új életünkben, boldogan fogok rád mosolyogni, és majd eszembe jut, hogyan hevertünk a fák alatt, miközben megtanultunk szeretni!