Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Idézetek a csalódásról

 

 

A boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom.

A legnehezebb dolog szeretni valakit, hagyni, hogy hibázzon, és ennek ellenére tovább szeretni őt.

 

"Csalódni kell,hogy boldogok lehessünk,gyűlölni tudni,hogy újra szeressünk.Kell tudni zokogni meg sírni,valakit megunni aztán visszahívni.Csalódni százszor,csalódni ezerszer,hogy boldogok lehessünk eggyetlen egyszer!"

 

 

 

"Fáj olyant szeretni, akit nem érhetsz el,aki szinte azt sem tudja hogy létezel,tudni, hogy nem kellettél neki, érezni hogy más is szereti, olyan aki el is érheti."

 

 


"Becsukom a szemem és megint rád gondolok,de nem nyitom ki soha,mert tudom,hogy csalódok."

 

 

 

"Nem vagyok az a típus, hogy kiboruljak és sírjak. Mert sosem engedem szabadjára a szívemet mióta te össze tiportad..."

 

 

 

"Fáj, hogy mással látlak..Fáj, hogy másnak mondod, hogy imádlak..Fáj, hogy neked adtam a szívem és te csak játszottál..Fáj, hogy tudom te csak kihasználtál...Fáj, hogy tudom te már másra vágysz...Fáj, hogy tudom te már messze jársz...Fáj, hogy még mindig szeretlek...Fáj, hogy téged sohasem feledlek..."

 

 

 

"Tudom, nagyon tud fájni egy váratlan szó, s kiderül, Ő már mást szeret, és csak meghalni volna jó."

 

 

 

"Nem az a fájdalom, sírni, zokogni, hanem a fájdalmat mosolyba folytani. Az ember erős, de a szíve megszakad, ha azt kit igazán szeret, szeretni nem szabad."

 

 

 

"Vettem egy mély levegőt, és meghoztam életem legnehezebb döntését..Elsétáltam..."

 

 

 

"Fiú: Szeretlek! Lány: Ezt azért mondod, mert még nem találkoztál a barátnőmmel. Ő sokkal csinosabb mint én.. épp mögötted áll. A fiú hátrafordul, és azt mondja: De hát nincs is itt senki! Lány: Tudod, ha igazán szeretnél, nem fordultál volna meg..."

 

 

 

"Emlékszem amikor a szád a számhoz ért.Majd azt mondtad: -Sajnálom de ennyi elég...."

 

"Nem lesz fellángolás újra,mert már nyitva a szemem,nem kell a mosolyod és nem kellesz Te sem."



"Könnyeim tartom vissza, nem szabad sírnom,
Nem akarom gyengeségem mutatni.
Remegek és átfut rajtam a hideg,
Mert elvesztettem, elvesztettem a hitet!
Könnyeim kezdenek száradni arcomról,
Nem szabad a rosszra gondolnom már.
Erősnek kell lennem, össze kell szorítanom a fogam,
Hogy csöndben legyek, hogy ne ordítsam, ne áruljam el magam!"



"Fájdalom az, amikor a szerelem ott van melletted, és te nem
tudod neki bevallani
Fájdalom az, amikor tudod, hogy mit nem szabadna érezned, és
mégsem tudsz ellene semmit sem tenni
Fájdalom az, amikor szenvedni látod azt, akiért mindent
megtennél
Fájdalom az, amikor csendben maradsz, pedig kiáltanál..."



"..mert az a rögeszmém, hogy muszáj mindig valakivel járnom - és emiatt muszáj mindig fantasztikus nőnek lennem, okosnak, érzékinek, kivételesnek. Az erőfeszítés, hogy hódítsak, arra kényszerít, hogy mindig a legjobbat hozzam ki magamból, és ez talán nem is rossz, de a végeredmény mégis mindig csalódás..."



"Ott ült a padon, könnyek peregtek az arcán, és tudni akarta, amit minden gyerek tudni akar, amikor valaki, akit szeretett, hirtelen eltűnik a színről: miért történik, miért velem történt, van ennek valami oka, vagy csak egy őrült rulettkerék forog? Ha jelent valamit, akkor mit kezdjek vele? Ha semmit nem jelent, akkor hogyan viseljem el?"



"A tegnapi bánat célt is adott:
Bár szívembe mart, de élni hagyott.
Jöhetnek százszám szélviharok,
Mert ezen a Földön nem félni vagyok...
A tegnapi könny sok jót nem igért,
De keserű sója a tengerig ért.
Szemeim nézd, hogy sírtam is, el se hinnéd!"