Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Idézetek [Január]

 Egy régi közhely szerint mindig elpusztítjuk, amit szeretünk – nos, akárhogy nézzük, ez fordítva is igaz.

 
Nélküled nem éri meg várni a holnapra. Ha Te nem vagy, nem éri meg emlékezni a tegnapra.
 
Amit irántad érzek, az feltétel nélküli. Nem ítéllek el. Nem veszítem el a türelmemet. Nem büntetlek meg. Csak szeretlek. Ennyi az egész. Világos és egyszerű.
 
Egyszer eljön majd a nap, mikor egy rövid perc alatt elhagyom a széttört álmokat.
 
Nem gondoltam rá, mikor megismertelek, hogy téged majd így megszerethetlek. Azt hittem, hogy csak egy kaland lesz nekem, de tévedtem, mert beléd szerettem.
 
Akármennyire is ragaszkodsz hozzá, lásd be végre: elveszítetted!
 
Szeretlek, bármit is teszel! De muszáj ennyiszer megtenned?
 
Azt, hogy nekem fontos vagy, többé már nem színlelem! 
 
Ne gondolj rám, ne keress, arra kérlek, mást szeress!
 
Valahol a kilencvenkilencedik és a századik hazugság sarkán veszítettél el!
 
Jégből vagyok, talán fel sem olvadok.. nyújtsd két kezed, olvaszd fel jégszívemet!
 
Ha velem is ugyanúgy érzed magad, mint nélkülem, akkor nincs miről beszélni.
 
Fáj a lét, a létezés, a lefekvés, az ébredés. Fáj a múlt és fáj a jelen, mindez azért, mert nem vagy velem.
 
Mit érzel, ha nézel? Meséld el, miért kell annyit várni rád. Elég volt már, most ne játsszál, csak szeress, vagy menj tovább.
 
Hol volt, hol nem volt, nincs tovább.. könnyen jött és ment, nem talált.
 
Ott hagytál büszkén, itt hagytál egyedül, ne haragudj, hogy az vagyok, aki menekül.
 
Ne feledd, akinek barátai vannak, nem lehet felesleges!
 
Mindig lesznek olyan emberek, akikről egyszerűen nem tudod elhinni, hogy valaha is barátok voltatok, olyan pasik, akikről azt, hogy valaha is csókolóztatok, és emberek, akikről azt, hogy valaha tudtál nélkülük élni.
 
Inkább vagyok önmagam melletted, mint valaki más nélküled.
 
Néha megijedek, mennyi érzelmet tud kihozni belőlem egy zene.
 
Először beléd estem, aztán pofára.
 
A legnagyobb ellenségem az álmom, mert megadja, majd elveszi azt, amire vágyom..
 
Mert magamat kigúnyolom, ha kell, de hogy más tegye, azt nem tűröm el!
 
Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, hiába szállnak árnyak, álmok, évek..
 
Fuldokolsz a félelemtől, hogy eltűnhet az életedből..
 
Az fog igazán szeretni, aki már a legelején nem a külsődet nézi, hanem a gesztusaidat, a mosolyod, aki egy kis csodaként kezel, és mindig izgalommal vár, aki tudni akarja a legbelső érzéseidet, azokat átérezni és mindezekhez hozzátenni!
 
NŐK:
van, amit mondanak. Van amit gondolnak és van, amit tesznek, de ez a 3 dolog sosem hasonlít egymásra.
 
MINDEGY, HOGY MIT beszélsz a hátam mögött.. hátul vagy és ott is maradsz!
 
SZERESS, MERT rövid az élet, szeress mert meghalni félek.
 
Hinned kell az érzéseidben! Ha te nem hiszel, akkor ki fog? 
 
„ Úgy lennék másutt, mással, máshogyan. Sétálnék a csillagok alatt megállás nélkül. Csak ne volnék ilyenkor egyedül… Megijeszt a magány és a sötétség. Ölelnék valakit, de nem lehet. Súgnék szép szavakat, de elnyeli az éj. Nem szomorú vagyok, csak magányos. Elég lenne egy ölelés vagy csak egy pillanat. De ezek csak álomképek maradnak és eltűnnek úgy, ahogyan reggelre a csillagok…"
 
Egyszer egy álom voltál. Aztán a valóság. Most pedig csak egy emlék.
 
"Az élet egy pillanat… miért vegyem a jövő gondjait a nyakamba, ha a mai nappal is alig bírok megbirkózni? Miért ne szeressek most, miért ne öleljek most, miért keressem a kifogásokat? Én most akarok szeretni, most akarok ölelni, és most akarom, hogy itt legyél.”
 
Csak próbáltam időt adni neked, hogy hiányolhass. Hogy rájöjj, szükséged van rám. Játszottam az elérhetetlent, csak hogy utánam rohanj, fogd meg a kezem, és azt mondd: tévedtem! Te vagy az a lány, akire vártam! Soha nem lett volna szabad elengedni...csak próbáltam időt adni neked, hogy hiányolhass...de sohasem tetted meg.
 
Rázott a hideg és fáztam. Percekig meredtem, de csak utána jöttem rá, hogy nem a szobában van túl hideg; hanem a szívemből hiányzik valami.
 
Már megint ki más lenne a hibás mint én?! Felfújom, túlreagálom a dolgokat. Dühös, mérges vagyok. Üvöltök. Hajtogatom a magamét. Hát persze. Én veszekszek csak. Én generálom a problémát. Én tehetek mindenről. Nem vagyok elég laza. Nem veszem eléggé könnyen a dolgokat. Vegyem könnyen? Lépjek túl? Nyeljek le mindent? Megtehetem, megtehetném, de azzal önmagamat nyomnám el..
 
Azt hiszem az első kérdés, amit meg kell válaszolnom magamnak, hogy képes vagyok-e tenni a boldogságért, hogy képes vagyok-e szeretni még. Mert szeretni nehéz. Ha szeretsz, az nem jelenti azt, hogy téged is szeretnek, pedig szeretve lenni jó és még jobb, ha ezt a tudomásunkra is hozzák. Eltelhetnek évek úgy, hogy becsapod az agyad, de attól még nem lesz igaz, amit hiszel. Az első dolog, amit megtanultam, hogy nem az az igazán fontos, hogy mekkorát tud kérdezni az ész, hanem az, hogy milyen nagyot tud felelni a szív. Tud akkorát, hogy saját magad is megdöbbensz rajta.
 
Akárhányszor azon agyalok, hogy milyen lenne, ha szeretnél, ok nélkül elmosolyodom. Aztán eszembe jutnak az okok, hogy miért nem szabadna mosolyognom.
 
Mindennek, ami jött, egyszer el is kell múlnia. Mindennek, ami felemelkedik, egyszer le is kell zuhannia. Minden hullámnak, akármilyen magasra tornyosuljon is, egyszer el kell simulnia, és eljön az idő is, mikor el kell tűnnie!
 
Olyan, mintha minden eltűnne. Nincs múlt, nincs jövő, csak a pillanat...
 
Nem akarok egy férfihez se tartozni. NINCS szükségem rájuk. Én egy erős lány vagyok, ilyen balfaszok nélkül is. Ha akarom, elrontom az életem, ha akarom, vidám vagyok, és inkább a másodikat fogom csinálni. Nem akarom azt, hogy ideges legyek, és féljek, hogy mikor, mit fog csinálni. Nem! Erre én nem vagyok kíváncsi.
 
Akárki is mondta azt, hogy amit nem tudsz, az nem fáj, az egy címeres idióta volt…  
 
“ Soha nem leszel jobb, vagy másabb, lehet akármi a neved. Örökre az a szerencsétlen lány maradsz. Ugyanaz. Aki szeretne, de nincs kit; aki sóvárog valaki olyan után; aki soha nem lehet az övé; aki megtenne, de meg van kötözve; aki élne, de nem engedik. ”
 
Lehet, hogy érzelgősnek fogok tűnni, de mindig is úgy gondoltam, vannak olyan emberek, akik kitörölhetetlen nyomot hagynak a lelkeden. Egy bevésődést, ami sosem tüntethető el.