Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Idézetek [Február]

 Sziasztok!

Köszönöm, hogy nap mint nap ennyi ember jár fel erre az oldalra!<3 Nem hittem sose, hogy idáig is el fogok jutni ezzel az oldallal!: ) 

Bár a facebookon is ilyen fényes lenne a helyzet... Ha neked tetszik ez az oldal, akkor kérlek nyomj egy lájkot IDE , itt engem is megtaláltok. 

Valamint ITT is elértek engem!

Ennyit szerettem volna! Jó olvasást, böngészést!:)

 Családi állapotom: hatalmas szívem van, mégsem kell senkinek...

Ha valamit megígérsz, akkor azt tartsd is be. Ha tudod, hogy valamit nem fogsz megtenni, akkor pedig ne ígérd meg! Ilyen egyszerű az egész.

Akármi is történjen, soha nem akarom elfelejteni, milyen érzés vele lenni!

Nem tudom mit szeretek benne, de azt nagyon!

Mindent megtettem, hogy ne gondoljak rád. Telezsúfoltam a napjaimat dolgokkal, amiket csinálhatok, így felfelejtettem, hogy mennyire hiányzol. De a nap végén, amikor teljesen egyedül vagyok és nincs semmi, amit tehetnék, nem tehetek ellene, de rád gondolok.

Én már képtelen lennék egy olyan világban élni, amelyikben Te nem létezel! 

Intek, de nem látjátok, sírok, de nem halljátok. Szólok, de nem figyeltek, kérdezek, nem feleltek.

Látod? Erről beszélek. Érzések...megmagyarázhatatlanok, mégis vannak.

Úgy szeress, hogy hulljunk a semmibe, úgy szeress, haljunk kicsit bele.

Készíts túl sok fényképet, nevess túl sokat, és szeress úgy, mintha sosem bántottak volna.

Intek, de nem látjátok, sírok, de nem halljátok. Szólok, de nem figyeltek, kérdezek, nem feleltek.

Amikor semmi sincs, ami fontos, és nincs már kedved a szóhoz, és mindegy, hogy kit szerettél, akkor érzed, hogy magányos lettél.

Rájövök apránként, hogy nem bírom tovább. Nem tudok már hinni s remélni, remélni egy életen át. Nem tudom hazudni,hogy jól vagyok. Mosolyogni mindenkire...mikor belül meghalok.

Mindenkinek van a múltjában olyasmi, amit szégyell. Az a legokosabb, ha azt elfelejtjük!

Igaz barátod az, aki a hátad mögött is csak jót mond rólad.

Annak ellenére, hogy ezt módszeresen próbáltam tagadni, éreztem iránta valamit. Minél több időt töltöttem vele, annál inkább tudtam, hogy az érzések nem múlnak el.

Akárhogy is írom le, feketén vagy fehéren, az a gond, hogy nem tudjuk, mi jár a másik fejében....

Az okos enged, aztán ott áll üres kézzel és gondolkozik, hol cseszhette el.

Nem vagyunk tökéletesek. Egyikünk sem az. Hibákat követünk el. Tönkreteszünk dolgokat, de aztán megbocsátunk és továbblépünk.

Döntened kell, mi a fontosabb, velem, vagy nélkülem légy szabad.

Ott, ahol mindig gondolnak rád, oda mindig visszatérhetsz.

A szemem könnyben ég, hiszen megbántam már százszor is, mit elkövettem rég.

Néha a legjobb módja, hogy valakinek elnyerd a figyelmét, hogy nem adod meg neki a tiedet.

Éljenek a férfiak, akik elnyertek, a lúzerek, akik elvesztettek, és a mázlisták, akik még várnak rád!

A fiúk könnyen felejtenek, de nehezen felejthetők.

Mindig veled leszek.. akkor is, ha már nem leszek.

Hiszem, hogy csodálatos vagy, hogy van benned valami fantasztikus, függetlenül attól, hogy mi történt veled az életben, függetlenül attól, hogy idősnek, vagy fiatalnak gondolod magad.

A szeretetet nem a szavak, hanem a tettek bizonyítják.

Egy ember. Ennyi vagyok, ennyi leszek, se több, se kevesebb. Neked nem elég, másnak meg túl sok is, de magamnak tökéletes.

Erősnek mutatom magam, de mikor nem lát senki, könnyezem.

Minél fontosabb egy érzelem, annál nehezebb kifejezni.

Filmekben élsz és arra vágysz, hogy olyan legyél, mint ők, a szereplők, akik eljátsszák helyetted azt, hogy élsz.

Olyan szerencsétlenül alakul minden kapcsolatom. Mindig úgy viselkedek, mintha nem lenne szükségem a másikra, de közben belehalok, belehalok az érzéketlenségbe, nem érzek fájdalmat, sem izgalmat, még keserűséget sem.

Én nem vagyok a barbid! Engem nem tehetsz a polcra, ha épp nincs kedved játszani velem. Mert egyszerűen elsétálok onnan..

Ha találsz valakit, akiben megbízhatsz, tarts ki mellette!

A szerelem csak egy szó, egészen addig, amíg találkozol valakivel, aki jelentést ad neki.

Az egyik pillanatban még élvezem az életet, a következőben pedig nem értem, hogyan élhettem eddig nélküle.

Ha lenne máskor, ha lenne másképp, nem kéne ennyit küzdeni egymásért.

Abban a percben, mikor felfogtam, hogy ő már nem az enyém, akkor szerettem a legjobban.

Néha nem tudjuk a múltat egyszerűen elengedni. Máskor pedig bármit megtennénk, csak hogy elfeledjük végre.

Ne mondj semmit. Elég, ha rám mosolyogsz. Elég, ha rám nézel. Úgy igazán.. És ennyi pont elég. A szívemben maradsz, és pont.

Néha azért játsszuk az elérhetetlent, hogy megbizonyosodjunk a másik fél érzelmeiről.

Néha a sors összehoz két szerelmest, csupán azért, hogy elszakítsa őket egymástól. Néha a főhős végül helyesen választ, de az időzítés mindig rossz. És ahogy a mondás tartja, az időzítésen múlik minden.

Néha a mosolyod az örömöd forrása, de van, hogy az örömöd lehet a mosolyod forrása.

Amikor először találkoztam vele, már akkor tudtam, hogy nehéz lesz elfelejtenem.

 

 

Mindenkiben a `nagy Ő`-t látni csak arra lesz elég, hogy egyszer feladod, mert ez nem megy másképp. Csak így. Csalódni annyit, amennyit elképzelni sem tudsz. Csak ez vezethet el oda, ahol hirtelen azon kapod magad, hogy az tesz majd boldoggá, akiről nem is gondoltad volna, hogy képes lesz rá. Töröld az elvárásokat, az ítéleteket, a görcsöket. Ne keresd, és megtalál. Valamiért ez így van. Abban a pillanatban, hogy hagyod magad sodródni, és semmihez sem ragaszkodsz, egyszerűen mindent megkapsz. Csak tudj lemondani arról, ami számodra a legfontosabb, és megkapod. Elrontani pedig csak akkor tudod, ha el kell rontanod.

 

Ha már egyszer szereted, akkor tényleg Őt szeresd. Ne úgy, hogy közben mást is akarsz, csak őt akard. Ha érzed, hogy Ő az igazi, úgy sem tudsz mással foglalkozni.

 

Mellette lenni, menni előre, csinálni, élni, boldogan, kéz a kézben. Nem felállni, nem feladni, de szeretni, csak annyira, amennyire kell. Nem túlzásba vinni, megölelni, átkarolni, de csak annyira, ami nem fojtja meg. Odafigyelni, nem megölni, szárnyalni hagyni, mert aki a tiéd, az úgyis visszarepül, hiszen tudja, nálad jobbat úgysem találhat.

 

Aki ismer, az rád néz és tudja. Tudja, ha fáj, hogy szétszakadtál legbelül, tudja minden szó nélkül, ha nem, és azt is, hogy mikor rejted több kilónyi festék mögé az arcodat. Hogy mikor takargatsz valamit, vagy épp rejted el magad úgy, hogy még véletlenül se jöjjön rá senki sem arra, hogy baj van. Méghozzá nagy. De azt nem kell mindenkinek tudnia. Miért is kellene. Úgysem tudnának mit kezdeni vele, hiszen neked kell megoldanod, talpra állnod, meg minden. Nekik úgyis csak egy hiszti lesz a sok közül. Miért is lenne más. Közben meg nem az. Köze nincs a hisztihez. De ezt csak az ismerheti, aki benned van. Akit beengedtél, és nem az előszobában váratsz. Belőlük meg kevés van.

 

Ha erős a hited, valahogy jön és megtörténik. Megkapod mindenestül: öleléssel, csókkal, mindennel együtt, úgy, ahogy arra mindig is vágytál. Ugyanis a hit erre képes: elsöpör minden akadályt az utadból, és úgy tesz, mintha azok ott sem lettek volna. Már csak egy dolgot kell megtanulni: jól tudni hinni. Kétségek nélkül, mélyen, legbelülről, megkérdőjelezhetetlenül, mert másképp semmi sem fog történni.

 

Ha messze is vagy, én ugyanúgy szeretlek!

 

Hogy mennyire vagy kemény, azt akkor tudod meg, ha valaki leterít és el kell döntened, fel akarsz-e kelni vagy sem.

 

ATTÓL MÉG, hogy az arcomra fagyott a mosoly, nem biztos, hogy boldog vagyok..

 

Minden párkapcsolatnál van egy harmadik személy , aki nem bírja elviselni , hogy két ember boldog.

 

Én kérek elnézést, hogy nem tudtam megfelelni az elvárásaidnak.

 

A barát az egyetlen személy, aki ki tudja javítani hibáidat, de van annyi esze, hogy megsem próbálja...

 

Van olyan az életben, hogy nem tudjuk, mi köt egy emberhez. Csak azt érezzük, jobb vele, mint nélküle.

 

Vannak dolgok, melyeket jobb nem látni, és vannak dolgok, melyeket jobb elveszíteni, mint megtalálni...

 

SOKSZOR SÍROK, elalvás előtt, de nem azért, mert gyenge vagyok, hanem mert túl sokáig maradtam erős!