Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Idézetek [2013.05.]

 Sziasztok! : )

Először is, sajnálom, hogy csak most jelentkezem új menüponttal, de valahogy eddig nem volt rá időm. : ) 

 Megpróbálom bepótolni az áprilist, és gyakrabban jelentkezni. : ) Ez az új menüpont egy kis ízelítő, mivel itt van az év vége, még van jópár dolgom, de nyáron jön a hatalmas idézetáradat. : ) 

Lenne hozzátok egy kérdésem: Szerintetek készítsek egy blogot ennek az oldalnak?: ) 

Valamint: Rengetegen látogatjátok nap mint nap az oldalt, de nem kapok visszajelzéseket... bár ez nem a ti hibátok, mert gondolom nem tudtok hol elérni engem. :  S

A KÉRDÉSRE A VÁLASZT, AZ OLDALRÓL A VÉLEMÉNYEKET IDE= http://ask.fm/DorottyaLoretta LE TUDJÁTOK ÍRNI!

Köszönöm, hogy elolvastátok ezt!: ) Jó böngészést!

 

Nem akarom ezt csinálni többet.

Nem akarom látni, ahogyan szenved.

Valahányszor kilépek az ajtón,

újra és újra megtörik benne valami.

Nem akarom többet megbántani.

Nem akarom tönkretenni az életét.

Nem akarok a gyilkosa lenni..

 

Nézel, de nem látsz. Én nem az vagyok, akinek látszom. Közel sem vagyok olyan tökéletes, mint gondolnád. Nem vagyok mindig boldog, rengeteget hibázom, és rengeteg rossz döntést hoztam már..nekem semmi közöm ahhoz a lányhoz, akit látsz bennem. Én sohasem lehetek olyan...túl sokat hibáztam ahhoz, hogy egy legyek a sok közül...

 

Lehet, hogy érzelmi roncs vagyok, de képes vagyok mosolyogni és jól érezni magam. egyesek ezt kétszínűségnek nevezik, én lelki erőnek.

 

Még egy percet veled álmodok és lemondok rólad...

 

Ahányszor kilépek az utcára, az Ő arca jut az eszembe, hogy hol lehet, mit csinálhat, mégis azt mondom nem érdekel. Csak ne kutatná a lelkem mindenhol, minden sarkon, minden úton, minden emberben...

 

Engem miért érdekeljen, ha téged nem? én miért keresselek, ha te nem engem? én miért gondoljak rád, ha te nem teszed? én miért törjem magam, ha te nem? miért foglalkozzak veled, ha te nem velem? egy idő után elég unalmas lesz már, és akkor rájössz, hogy mit vesztettél...

 

Szeretni könnyű, de feledni nehéz,

a szív a múltba ezerszer visszanéz,

lehet, hogy könnyen, nevetve búcsúztunk,

de nehéz lesz majd, ha újra találkozunk.

 

Nincs bennem semmi különös, ebben biztos vagyok. az átlagemberek átlagéletét élem. nem alkottam semmi emlékezeteset, és a nevem hamarosan a homályba vész. de tiszta szívből, igaz szerelemmel szerettem valakit, és ez nekem teljesen elég..

 

A miértekre soha senki nem tud válaszolni.. Mégis mindenki felteszi a kérdést magának. MIÉRT? Aztán másokhoz fordul a válaszra várva. Felesleges, hisz úgysem kapsz rá választ. Megtörtént, ami megtörtént, kaptál, amit kaptál, elvesztettél, amit elvesztettél. Ha azon gondolkodsz, vajon mivel érdemelted ezt, Akkor az életed többi lehetőségét is elveszítheted. Esetleg újabb MIÉRTEKBE botlasz, és e körül forog majd az életed.

 

Mindenki feje fölött szívecskék szállnak, és én irigykedve nézek egy-két szerelmes párra...

 

Egy igazi nő nem féltékeny, hanem féltő.Nem kételkedik, hanem magabiztos.Tud érinteni és tudja értékelni az érintést.Egy igazi nő vár, nem elvár.A szemével, a mosolyával, az egyéniségével hódít.Egy igazi nőben van tartás. Egy igazi nő a férfi számára nem probléma, hanem megoldás mindenre!

 

Egy férfi is megtud változni, ha van kiért.

 

Nem kell, hogy szeress, hisz úgyis elmúlik egyszer, nem akarom, hogy keress, ha eltűnök egy reggel…

 

Rengetegszer hittem már azt, hogy szerelmes vagyok. Rengetegszer csalódtam, és éreztem úgy, hogy vége a világnak. Aztán jöttél Te és mindent felkavartál. Amiről eddig azt hittem szerelem volt, az semmi ahhoz, amit most irántad érzek. Semmi. Vagy a többi nem volt szerelem, vagy ez nem az. Azt hiszem ez sokkal több annál. Nem tudom egy szóval kifejezni, hogy mit érzek irántad. Nem is lehet. Ezt nem. Amikor meglátlak, szinte már hallom ahogy felgyorsul a szívdobogásom...a testem görcsben van, és az ajkam akaratlanul is mosolyra húzódik. És ezt a mosolyt egyszerűen nem tudom levakarni magamról. Amikor megölelsz, nem csak a gyomromban, hanem minden kis porcikámban pillangók repkednek. Amikor a szemedbe nézek, nem tudok megmozdulni. Amikor elmész, óriási ürességet hagysz magad körül. Olyankor nem tudok enni, inni, sőt, még nevetni se. Legszívesebben minden beszélgetésnél Rád terelmém a szót. Amikor a múltkor megfogtad a kezem, remegni kezdtem, és igen...ott voltak megint azok a hülye pillangók. A szívem már veszélyesen gyorsan vert. Azt hiszem beléd betegedtem. Nem tudom kifejezni szebben. Amikor velem vagy, teljesen a hatásod alá kerülök, és ez komolyan megijeszt. Hívhatod szerelemnek. Én már nem tudom mi az.

 

A nevemet tudhatod,de az életem nem ismered. Hallhattál arról,hogy miket tettem,de fogalmad sincs róla,hogy min mentem valójában keresztül..

 

Hidd el nem én vagyok a hibás, hogy te elvesztettél és helyetted jött valaki más..

 

Minden álmunk valóra válhat, ha van bátorságunk a nyomukba eredni.!

 

Néha azért kell elfutnod,hogy lásd ki az aki utánad futna.!

 

De játszom továbbra is az erős lányt. Akinek nem fáj.. Aki felejt!! Aki mintha soha nem is szeretett volna..

 

Ne légy büszke ha minden pasinak te kellesz ... olcsó terméknek bizony sok vásárlója akad.!

 

Legalább eljutott a tudatodig, hogy mennyire megbántottál?! nem ugye? gondoltam..

 

Már nem érzem, hogy mellettem lenne, azt hiszem már nincs itt. Azt hiszem elhagyott...végleg elment..

 

Van olyan szerelem, ami nem múlik el. Ritka, de van.!

 

Miért érzem azt, hogy meg sem érdemled, hogy szenvedjek miattad??! már magától, ettől a gondolattól szenvedek..

 

Ahelyett, hogy vennék Neked valamit, amit szeretnél, valami olyat adok Neked, ami az enyém, ami tényleg az enyém. Egy ajándékot. Valamit, ami jelzi, hogy tisztelem azt az embert, aki itt ül velem szemben, és arra kérem, hogy értse meg, mennyire fontos, hogy vele lehetek. Most már van valamije, ami egy kicsit én vagyok, van belőlem egy darabkája.

 

Életem filmje pereg, most enyém a főszerep...ez rég nem vígjáték, és nincs 'Happy End'.

 

Az ember azt hiszi, hogy nagyon okosan elrendezte a sorsot. De a sorsot nem lehet elrendezni. Egyszerre csak jön valami, hirtelen, egy nap, amikor nem is várod, és fölborul minden. Vége. Vége. A sorsot nem lehet elrendezni. A sors rendezi el az embert!

 

A fiúknak fogalmuk sincs róla, hogy amit mondanak milyen hosszú ideig megmarad egy lány fejében..

 

Nincs az az ember, aki képes volna hazudni, vagy eltitkolni az érzéseit úgy, hogy közben a másik szemébe néz. És nincs az a nő, aki ne tudna olvasni egy szerelmes férfi szemében. Még akkor is, ha ez a szerelem lehetetlennek tűnik, és a legrosszabb helyen, a legrosszabb időben tör a felszínre.

 

A szerelem az embert rabságból szabadítja ki. Önmagából! Milyen rettenetes az, ha az egész világ olyan kicsire zsugorodik, amilyen kicsi az ember. És a szerelem éppen ezt tépi fel, ezt a börtönt! Amíg egyedül vagyunk, addig csak álmodjuk a világot. De a világ szebb, mint az álom. A világban mindennek súlya van, a boldogsághoz mindennap meredek út vezet. És ez a súlyos világ szebb, mint a súlytalan álomképek.'

 

Nem megy, nem tudok, egyszerűen képtelen vagyok barátként tekinteni Rád! - emelte ki az utolsó szót, mire meghűlt bennem még az utolsó csepp vér is. - Rád nem lehet. ...fizikai képtelenség. Szeretlek. De hisz tudod jól! - Majd lerakta maga mellé a poharat, és felém fordulva engem is maga felé fordított... 

 

A legnagyobb igazság, amit megértettem a kapcsolatokról az, hogy néha az égvilágon semmit sem tudunk. Nem mindig kapod meg, akit akarsz és néha az, akit kifogsz, talán mégsem az Igazi. De ha bizakodsz, akkor a világegyetem a maga fura módján meg fogja mutatni, mire van szükséged.

 

Szóval szereted? Tudod mi az, szeretni? Mikor valaki a könnyeit adja más mosolyáért. Nem az, hogy mikor neki úgy van kedve eldobja, mikor pedig úgy, akkor visszahívja, újra belerúg, belemar, eltiporja ami köztük van. Ez nem szeretet. Tanuld meg a különbséget szeretet és használat között. És ne tedd tönkre.

 

Vannak nagyszerű emberek, akikkel rosszkor találkozunk. És vannak emberek, akik attól nagyszerűek, hogy jókor találkozunk velük.

 

Én hiszek neki, amikor azt mondja, hogy soha nem szeretett még senkit, és hogy én vagyok az élete értelme. Micsoda közhelyek, és mégis mikor ő mondja, és közben a szemembe néz a gyönyörű kék szemével - nos, akkor bármit mondhatna, mindent elhinnék neki. Talán ez a szerelem?

 

Minden virágot amit tőled kaptam, megőriztem. Igaz, hogy már nem élnek, elszáradtak és fakóbbak lettek... de akárhányszor előveszem a dobozomból, vagy leemelem a polcom tetejéről őket, újra életet adok nekik az emlékeim által.

 

Tanulj meg elengedni, ahogy egy ujjadra hurkolt léggömböt szélnek eresztesz: hadd szálljon, legyen az égbolté, a felhőké. Ezt rendszerint akkor tudod megtenni, ha megpillantasz valamit, amit a léggömbnél fontosabbnak vélsz, és meg akarod fogni. Akkor a régit az útjára engeded. Észre sem veszed, hogy kinyíltak az ujjaid.

 

Tudod mi a furcsa? Napról napra olyan, mintha semmi sem változna. De ha visszanézel… minden teljesen más.

 

Ha bármit is megtanultam, az az, hogy hagyni kell az embereknek, hogy szeressenek, amíg lehet.

 

Hinni abban, hogy létezik egy olyan menedék, amit csak nekem készítettek. Ahol csend van, meg pontosan olyan illat, mint mikor magadhoz ölelsz.