Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Idézetek~~

Higgy mindent,csak azt ne,hogy feledlek,
Feledj midnent,csak azt ne,hogy Szeretlek!
~~
"Miért csinálod ezt Velem?
Szeretlek... Eddig nem mondtam, mert nem éreztem igazán... Most, hogy elveszítettelek, érzem, csak... De tudom, Neked ez már nem jelent semmit... Csak egy szó, mit nem viszonzól többé már... Csak egy érzés, mi hidegen hagy most már, csak egy szó, mi lelakatolt szívekre talál..."
~~
"Fáj, hogy mással látlak..
Fáj, hogy másnak mondod, hogy imádlak..
Fáj, hogy neked adtam a szívem és te csak játszottál..
Fáj, hogy tudom te csak kihasználtál...
Fáj, hogy tudom te már másra vágysz...
Fáj, hogy tudom te már messze jársz...
Fáj, hogy még mindig szeretlek...
Fáj, hogy téged sohasem feledlek...
~~
Fáj, hogy mással vagyok és közben néha mégis rád gondolok...
Fáj, hogy még az emlékek visszatörnek...
Fáj, hogy mennyit szenvedtem érted...
Fájnak a percek az órák és a napok...
Fájnak mert nem tudom feledni hiába akarom...
~~
"Fáj, hogy ennyire szeretlek, mert ha rádnézek, látom, hogy ez téged hidegen hagy."
~~
"Tudom, nagyon tud fájni egy váratlan szó, s kiderül, Ő már mást szeret, és csak meghalni volna jó."
~~
Sírni már nem fogok...Érted biztos...Elég volt az a millió könnycsepp...Elég volt a bánat!Bár szeretlek örökké de már nem várlak..Nem várlak mert nincs értelme..Ahogy jössz úgy mész is..Nem is baj.. Csak néha fáj.. Mert tudom hogy csak hazudtál..Hazudtál mikor azt mondtad szeretlek..Hazudtál mikor azt mondtad soha el nem engedlek..."
~~
"Nem az a fájdalom, sírni, zokogni, hanem a fájdalmat mosolyba folytani. Az ember erős, de a szíve megszakad, ha azt kit igazán szeret, szeretni nem szabad.¨
~~
"Megkérdezted: " Mi baj van? " mosolyogtam és azt mondtam semmi. Elfordultam és azt suttogtam : "Minden"."   
~~
"Egy őszi délután te is ott fogsz majd sírni, kisétálsz a temetőbe a síromat megnézni!
A síromnál két madár bánatosan zengi, itt nyugszik ki veled boldog akart lenni!!!"
~~
"Az ember erős,de a szíve megszakad,ha azt akit szeret,szeretni nem szabad!"
~~
„Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett, hogy minden édes csókot a számon felejtett. Csak akkor adna igazán szépet, ha mindörökre nekem adna téged. „



„Itt ülök egyedül, földön kuporodva várom, hogy valaki vállam simogassa, várom őt, ki nem jön el soha.”



„Azt hittem könnyű lesz a válás. Elmúlt már minden, ami szép, s kiderült, nem is sikerült. Nem, nem múlt el semmi még. Tudom, hogy a földön rajtad kívül sok ezre ember jár, s látod, a sok közül egy van, kit a szívem vár. Tudom, hogy mosolyogsz rajtam, lehet, hogy bolond vagyok, de nélküled élni nem tudok.”



„Újra a régi helyen jártam, azon a füvön, melyen veled álltam. Én néztem egyedül a csillagokat, akárcsak régen a te arcodat. Olyan régen volt már, tovatűnő emlék, boldog, visszatérő facér kép. Magányosan néztem a csillagokat, és sírva suttogom: Gyere vissza!”



„Te gyújtottad a szívemet lángra, aztán lelketlenül tiportad a sárba. Ha meg tudtad tanítani, milyen az élet, tanítsd meg azt is, hogyan kell feledni téged!”



„Rád pazarlom minden gondolatom. Érzelmeimet ki nem mutathatom. Én téged hosszan ölelnélek, mert csak miattad élek. Bárcsak elmondhatnám: szeretlek, örülök, hogy megismerhettelek. Végre kiírtam magamból, amit kellet, remélem, ez majd téged feledtet.”



„Egész szerelmem annyi volt csak, hogy láttalak, szemedbe néztem, egy mosolygásod volt csak minden. De nekem elég volt egészen. Én úgy őrzöm e mosolygást, miként napsugárt a tenger. Elrejtve, mélyen, szomorúan, és végtelen nagy szerelemmel.”



„Elutazom, messze, hol nincsen fény, nem bánt már az élet, nincs remény. Elmúlnak a gondok, vakít az éj, akkor is, ott is szeretlek én!”



„Ha felhőket nézem, bánatomban csak arra tudok gondolni, hogy tiszta szívemből szeretnélek magamhoz láncolni!”



„Hiába imádlak, hiába szeretlek, más érzi tüzét ragyogó szeretetednek. Elűzöm álmaim, mert másé ajkad, tied volt a szívem, de te ezt nem akartad. Talán elfeledlek, talán belehalok, fáradt az én szívem, boldogtalan vagyok. Mégis azt kívánom, legyél nagyon boldog!”

♥♥♥♥♥♥♥

„Van egy álom, mely szívemben él, mely rólad szól, és lelkemhez ér. Két karod átölel, szád a számhoz ér, de csak a vágy marad, mert az álom véget ér!”



„Kimegyek a temetőbe pihenni, oda, ahol a szívem megszűnik dobogni. Mert azt mondják, ott is van így élet, ott sem tudnék mást szeretni, csak téged!”


„Miért emésztesz szerelem? Mikor tudod, nincs remény. Akit én szeretek, mást szeret, s nem lehet enyém!”



„Még mennyi könny és mennyi éj? Még mennyi elfojtott remény? Én ugyanúgy várlak, ugyanúgy érzek, mint rég!”



„Gyűrött az ágy és nem jön az álom. Nem szól zene, hiába várom. Üvölt a csend, és hallgat az élet, rám tör egy érzés: Szeretlek téged!”



„Fáj, ha az embernek nincs kit szeretni. Fáj, ha az örömöket el kell feledni. Elmúlik minden kedves szó. A nevetés kínoz sokáig, mert nehéz a feledés, mégis reméled, hogy feltámad az álmod, hogy valaki átöleljen, könnyes szemmel várod. De üres az ágy, csöndes lett a ház. Egyedül maradtál, a néma sírás ráz. Emlékek mindenhol, mind fájó és szép, érzed, ahogy kínoz, a magány karma tép. Vágysz a pillanatra, mely megnyugtató, végső, ahonnan visszatérni nem lehet, már késő!”


„Fáj szeretni, akit nem érhetsz el, aki szinte azt sem tudja, hogy létezel. Nem tudni kellesz e neki, érezni, hogy más is szeretheti, olyan, aki el is érheti.”



„Oly szomorú mindig egyedül. Valakit mindig hiába keresni, valakit várni, aki nem jön többé. Valakit szeretni titokban örökké!”



„Ha megkérdeznék tőlem, mit jelentesz nekem, egy pillanatra zavarba jönnék, s nem tudnék válaszolni hirtelen. Csak nagy sokára mondanám: Semmit, csak elmúlt szerelmet! Senki sem venné észre, hogy hazudtam, s azt sem, hogy könnyes a szemem. Kacagva köszöntenélek, de a hangom megremegne. Mosolygok egy ideig, de amikor elfordulok, zavartan a szememhez nyúlok, s egy könnycseppet lemaszatolok. Ha most megkérdeznék tőlem mit jelentesz nekem, lehajtott fejem felemelném: Semmit, csak az életem!”



„Odakint zuhog az eső, nagyon egyedül vagyok. Kínoznak a régi emlékek, fájó gondolatok. Sötét van, s egyedül nagyon félek, kezem feléd nyújtom, de el nem érlek, csak a levegőt markolom hiába. Szeretlek! Üvöltöm a semmibe kiáltva. Majd felébredek, s rájöttem egy rossz álom. Dideregve egy ölelésedre vágyom. Lassan itt az ősz, s vége mindennek, most már túl késő, hogy megmondjam, mennyire szeretlek!”



„Azt hittem búcsúzni könnyű. Csók és vége. Azt hittem elmúlik a csók emléke. De tévedtem. A perc elmúlt, a pillanat örök, a remény ragyog még minden könnyem mögött. Nem kell a napfény, nem kell az élet, nélküled én már mit sem érek. Ennyi még nem volt elég, még nem lehet vége. S ha többet nem kapok, egyetlen percet kérek, utoljára érints meg, ölelj át kérlek, szívemet hagy szorítsa a szomorú magány.”


„Ígérem nem zavarok többé, s most már végleg elmegyek. Egy lány félre áll az utadból, nem lesz többé játékszered! Köszönöm a könnyes éjszakákat, köszönöm, hogy szerethettelek. Egy világot törtél össze bennem, ne hidd, hogy könnyen elfelejtelek.”



„Látod vérző szívem? Ott hever előtted. Megtapostad százszor, ezerszer összetörted. Lehajolok érte, megragasztom újra, hátha a szél szerető szívhez fújja.”



„Rád gondolok, a sírás fojtogat,  ha behunyom szemem még látom arcodat, még hallom a hangodat, s érzem illatod, mintha még mindig itt lennél, rabod vagyok. Az emlékek és az álmok, mintha láncok lennének, fogva tartanak, a múlthoz kötnek.  Próbálok szabadulni, eltépni a kötelet, s feledni, hogy mennyire szerettelek.”


„Haldoklik a világ, elmúlik mi szép. Fagyos érzelmek közt komor lett a kép. Vágysz egy gyengéd szívre, mit sosem érhetsz el, könnyben úszó kérdésedre senki sem felel. Elmúltak az álmok, elveszett a vágy, hideg már alattad az egykor melegágy. Csillagok fénye alatt végső utad járod, tudod, hogy elveszett, mégis visszavárod!”



„Tavasz volt, de a szívemben nyár. Boldog voltam, hisz ő velem járt. Együtt voltunk éjjel-nappal, szerettük egymást imádattal. Nem volt boldogabb nálam senki, én is csak alig tudtam elhinni. Azt hittem, örökké így marad, de a tél elsöpri a nyarat. Jön egy nap, és eltűnik a nyár, néhány perc, és sírni kezdek már. Hull a könnyem, úgy szaladok. Bármerre nézek szürke homály, testem összeroskad, nem bírom már. Fekszem a földön, alig élek, miért ily szörnyű az élet? Ő volt nekem mindenem, édes egyetlen szerelmem. Érzem, most meghalok, hisz ő engem elhagyott. Nézem két szemét, mosolyát. Érzem leheletét, csókját, mely édesebb mindennél. Ő az, aki több volt az életemnél. Valami történik, hisz feltámadt a szél, talán ennyi, igen, ez itt a vég. De ő bennem akkor is örökké él.”



„Ne menj el csendben, mikor még álmodom. Az ébredés pokoli fájdalom. Ordítsd a fülembe: Nem tudlak szeretni!, ha gyűlöllek könnyebb lesz feledni!”



„Mit ér mit cselekszel, teszel, mit ér, ha szerelmed nem tesz el szíve apró sarkába, ahol csak te vagy, hova nem ér el a haláli fagy? Megvéded minden bántó szótól, gyönyörű télben a ráhulló hótól. Mit ér minden, ha ő nem szeret? Mit ér minden, ha nincs veled? Ő nem úgy érez irántad, nem úgy szeret, ahogy kívántad. Féltem őt magamtól, a ráboruló tavasztól. Tényleg szeretem őt nagyon, számomra ő óriási vagyon!”



"Könnyezve,sírva gondolok rád én. Milyen jó is volt veled annak idején. Azóta nincs ki lázasan csókolná a számat,nincs ki itt lenne ha öröm ér, ha bánat. Kisírt szemekkel hívlak viszza téged: gyere vissza, tiszta szívből kérlek.Tudom a sors ezt írta meg nekünk, de remélem nemsokára ismét együtt leszünk. Sír a lelkem, sír a szívem, veled akar lenni. Nem tud mást, csak téged szeretni. Kérlek ne hagyj így engem szenvedni. Gyere hát vissza, s próbálj újból szeretni."



„Egyszer már elveszítettelek. Azt hiszem, még egyszer is meg tudom tenni, ha ez tényleg az, amit szeretnél. „     



„A legnehezebb dolog a világon: vérző szívvel belemosolyogni a feléd rohanó élet nevű vonat képébe!”



„Számtalanszor néztem fel az égre, számtalanszor kértem, hogy ne legyen vége.
Számtalan csókod íze az ajkamon lebeg, halkan suttogom, még mindig szeretlek...”



„Elszorul a torkom, ha szembe jössz velem. Elárul az arcod, de nem beszélsz te sem. A boldogságunk mellett csendben elmegyünk. Mondd: Miért jó így nekünk?”



„Azt hiszem, eltévedtem. Ő nem az én hercegem, és ez nem az én mesém..most már mindegy, mert azzal táncolok, akivel én akarok  te is tudod miért, nélküled szabadon járhatok ...”



„Abban a hétfői mosolyban benne volt egy keddi levél, egy szerdai csók,egy csütörtöki "rólad álmodom", egy pénteki vágyakozás, egy soha napi beteljesülés.”



„Sokszor sírok még mindig érted, értsd meg, nagyon szeretlek téged.
Ha csak meghallom neved, könnyes lesz a szemem, mert tudom,  soha nem leszel itt velem.  Ha látlak, még aznap sírok, és rendszerint egy verset írok.  Megírom mindig, mennyire szeretlek, s hogy soha el nem feledlek.  Téged ez nem érdekel, nem is fog soha, az élet miért ilyen mostoha?
Mostoha velem, megmutatott nekem, akkor miért nem lehetsz itt velem?
Tudom jól, nélküled semmit sem ér az élet, hiányzol, s tiszta szívből szeretlek TÉGED!”


„Irigylem azt, kinek fogod most kezét, irigylem azt, kinek suttogod nevét,irigylem azt, ki ott van most veled, s irigylem azt, ki veled együtt nevet. Irigylem még azt is, hogy neki mondod el, mit nekem mondtál, s Én neked mondtam el, egyetlen szó, mely szebb minden szónál, mit újra mondanék, ha még velem volnál. Mondanám egyszer, tízszer vagy százszor, éjjel, s nappal, bármikor, bárhol, de hiába mondom, hisz nem vagy már velem, vele vagy már, s neki mondod, mit elmondtál nekem.”


"Üres a sátor, a cirkusz bezár, de a porond közepén egy bohóc megáll.
Most nem nevet, nem bohóckodik, kifestett arcán egy könnycsepp folyik.
Rájött, hogy nincs élete, bohócarca eggyé vált vele. Felhúzta a sátorlapot, kilépett a napra. S egy pillanatra felvillant az igazi arca."



"Egy kis pillangót kergetek, mióta csak élek, s soha nem figyelek, mikor hova lépek, ő pedig csak csendben messze elrepül,s néha-néha a távolban újra előkerül.


Tudom úgyse lesz az enyém, mégis szaladok, de az évek során egyre  lassabban haladok, a körülvevő emberek, csak néznek rám bután, én  pedig csak futok. Futok az álmaim után..."



"Ott akarok melletted lenni, mikor reggel van, csak nézni, mikor nyújtózol egy nagyot, ásítasz és félálomban megölelsz s hozzám bújsz; mindezt ébren- éberen akarom végignézni. Majd kiszáradt száddal, gyengéden adsz egy puszit a homlokomra és a fülembe durmogsz mint egy maci. Ott akarok lenni melletted, mikor kijössz a zuhany alól és vizes, félig pucér testeddel mögém állsz és a nyakamat puszilgatod, mikor én a kávét csinálom a reggeli zűrzavarban. Ott akarok lenni melletted miközben elmész és nézni akarom ahogyan becsukod az ajtót.Ott akarok lenni melletted, mikor hazajössz, megölelsz és elmondod hogy milyen volt a napod. Ott akarok lenni melletted és nézni, hogy miként nézel rám. Melletted akarok lenni, amikor álmosan iszod a kakaódat, miközben a TV- ben agybutító műsorokat nézünk és hozzád bújni, akkor amikor semmi dolgom sincs és érezni, hogy biztonságot adsz, biztonságot ad tested melegsége és lágysága.Melletted akarok lenni miközben nevetsz és együtt akarok veled nevetni és egymáson nevetni; egymás butaságán.Veled akarok lenni, mikor valami fáj, vagy ha megbántott valaki.Veled akarok lenni, moziba menni, eljátszani hogy hogyan ismerkedtünk meg, újra s ÚJRA.Melletted akarok lenni minden este és reggel, melletted elaludni, hozzád bújni, "miért"- eket feltenni , mint egy 5 éves kisgyerek. Magabiztosságod mellett eljátszani egy kislányt, aki semmit sem ért, csak azt tudja elmondani, hogy mennyire szeret és becsül. Nézni akarom nap mint nap, ahogy megmosod a fogad, ahogy felöltözöl, befújod magad a parfümöddel.Veled akarok lenni, amikor beteg vagy és megcsókolni téged és nem érdekelne ha elkapnám; még ha halálos beteg is lennél. Ha az lennél, akkor addig csókolnálak, míg el nem kapom, hisz ha elvesztenélek, akkor nem lennék senki sem. Veled halnék meg, hisz az életem nélküled semmit sem érne. Nem tudnám elviselni a hiányodat, hisz akkor minden nap arra gondolnék, hogy veled akarok lenni, minden áldott nap és nézni, hogy mit- miért- hogyan csinálsz.Veled akarok lenni ráncosan, öreg, ráncos bőröddel is bearanyoznád minden napom, hisz arra emlékeznék mindig, amikor megismertelek.- Fiatalon.Egyszer mikor ott voltál nálam, csak néztelek. Veled akartam lenni, de te nem velem. Néztelek mikor felkeltél, nem adtál puszit a homlokomra, nem bújtál senkihez, hisz egyedül feküdtél az ágyadban és nem velem. Az ajtó küszöbén álltam és félve kukucskáltam befelé. Eszembe jutott a múlt, s még sok más egyéb. Végig néztem ahogy fogat mosol, s közben én a napi rutinommal csináltam a kávét. Veled akartam lenni, s addig veled is voltam, s néztem, miként az utolsó böröndödet viszed ki az ajtón. Néztem mikor kimentél, s nem tettem semmit, nem akadályoztalak meg utadban. Néztelek mikor visszaadtad a kulcsod, halkan síros hanggal megköszöntem. Majd kiléptél az ajtón, s néztelek ahogy örökre becsukod azt."


"Néha távol van minden, mint a csillagok.Amikor nem vagy itt és egyedül vagyok.
Amikor nem nevetsz, amikor mást szeretsz.Amikor boldogabb vagy, hogyha másokkal lehetsz.Néha én vagyok messze,mert tévedek, amikor megbántalak, mert nem értelek.Amikor nem hiszek neked, és csalódnod kell.
Mikor a szíved már több terhet nem bír el."



"Emlékezz rám, ha könnycsepp ül szemeden, hogy a kezem mindig féltőn ott volt a kezeden."



"Szeretni úgy is lehet, hogy nem mutatod meg.
Szeretni úgy is lehet, hogy lábad megremeg.
Szeretni úgy is lehet, hogy csókolni nem mered.
Szeretni úgy is lehet, hogy könnyed megered."         



"Egyszer majd elfelejtelek téged, és nem fog fájni fejem, de most még téged látlak utcákon és tereken, reggel a májkrémes kenyeren, boltban a mosószereken, a hazug tekinteteken, biztonsági felvételeken, minden ordító gyereken, moziban a sírós részeken, könnybe lábadt szemeken."



"Elmúlt, mint száz pillanat, s tudjuk még is múlhatatlan, mert szívek őrzik, nem szavak."    

                                       

"Az élet végén megállva visszanézünk az elmúltakra, azt fogjuk mondani: sokat szenvedtem,sokat csalódtam, de szerettem!"        



"Néha csak akkor láthatunk tisztán, mikor szemünket már tisztára mosták a könnyek..."



"Amikor megkérdezik, hogy 'ti ketten jártok?'- El sem tudod képzelni, milyen fájdalmas azt mondanom, hogy 'nem, csak barátok vagyunk!' "        



„Nem az számít, hogy hová mész, vagy mit csinálsz. Az a fontos, hogy kit viszel magaddal.”



"Volt egyszer egy lány, aki születésétől fogva vak volt,ezért utálta az egész világot és mindenkit benne,kivéve a barátját. Ő mindig ott volt vele, segített neki és biztatta. Egy nap végre találtak donort aki felajánlotta a szemeit. A lány nagyon örült neki. A barátja megkérdezte tőle,ha látni fog hozzá megy-e feleségül? A lány igent mondott. Az operáció sikerült. Mikor a lány kinyitotta a szemeit a barátját látta de ő is vak volt. A fiú megkérdezte,hogy most már akkor hozzá megy-e!? A lány elutasította.
Pár napon belül a lány kapott egy levelet amiben a fiú megköszönte neki az összes gyönyörű átélt pillanatot.
A levél végén állt egy mondat: Vigyázz kérlek a szemeimre!"



„Engedd, hogy a szerelmed erősebb legyen, mint a gyűlöleted, vagy a haragod. Tanuld meg a kölcsönös erényekben rejlő bölcsességet, mert jobb ici-picit meghajolni, mint eltörni!”



„Hogy tudnám abba hagyni a sírást, mikor az egyetlen ember, aki megállíthatná, az, aki elindította!”



„Akkor szeress a legjobban, amikor a legkevésbé érdemlem meg, mert akkor van a legnagyobb szükségem rád!”



„Valamennyi kimondott, vagy leírt szó közül ezek a legszomorúbbak: lehetett volna!”



„Mások azt látják, hogy mindig vidám vagyok. Mindenki irigyel, azt hiszik, boldog vagyok. Pedig nem így van, ez csupán a látszat. Nem is sejtik, valami belül nekem is fájhat!”



„Egy koldus az utcán a kezemhez ért, remegő kezével valamit kért. Láttam, hogy csalódott, és boldogtalan. Nem volt egy fillérem sem, szégyelltem magam. Álltam, és néztem könnyes szemét, megfogtam az öreg remegő kezét: Bácsikám! Én is idejutok, hisz a szívem mélyén én is csak egy koldus vagyok!”


„Ha a galambot szereted, kiengeded a kalitkából, de nem sikítasz utána. Ha szeret, visszatér…”



„Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, mikor melletted ül, és tudod, hogy sosem lehet a tied!


„Addig vagy boldog, míg van, aki szeret, aki a bajban megfogja a kezed. És, hogy milyen fontos is volt neked, csak akkor tudod, ha már nincs veled.”



„A szerelem egy nagyon bonyolult dolog. Nem értheted meg, bármennyire is akarod. Kívülről a dolgok szépnek tűnnek, pedig valójában a legnehezebb perce. A másiknak folyton igazat adni, csak ót szeretni, minden másról lemondani. De van, ami a szerelemnél is rosszabb, hogy a párod egy gondolat után otthagy. Ilyenkor jövünk rá, hogy hiányzik, mikor az a sok rossz is boldogsággá válik. Jól gondold meg érdemes e szerelmesnek lenni, mert a végén úgyis csalódás fog érni!”



„Ha majd az életben fáj valami nagyon, ne mondd senkinek, hogy kacagjon azon. Borulj a párnádra egy csendes éjszakán, s ott sírd ki magad, szívből, igazán. Mert ha az életben boldog akarsz lenni, meg kell tanulnod tűrni és szenvedni. Csalódni kell, hogy újból szeressünk, gyűlölni kell, hogy boldogok lehessünk. Meg kell tanulni nevetni, feledni, sírni, valakit elküldeni, visszahívni. Csalódni kell százszor, ezerszer, hogy boldogok lehessünk egyetlen egyszer!”



„Nagy bátorság kell ahhoz, hogy az ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem vakmerőség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja a titkát. Azt az egyszerű emberi titkot, hogy szomjazik a szeretetre, gyengédségre…”


„A barátok olyanok, mint a csillagok. Nem mindig látod őket, de tudod, vannak. Ne olyan barátot keress, ki veled együtt nevet, hanem olyat, ki veled együtt sír.”



„Sírva jössz a világra, körülötted mindenki mosolyog. Úgy élj, hogy mosolyogva távozz, s körülötted mindenki sírjon.”


„A szerelem a szívek temetése, életünk föld remegtető érzése, melyben elbuknak mind a nagyok, s vért sírnak az angyalok!”



„Sokszor a lélek ura a létnek, sokszor a szív parancsol az észnek. Sokszor fáj a szív, sokszor a lélek. Sokszor mindkettő, és ez az élet.”



„Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, és eközben elfelejt élni!”



„Hosszú az út, míg célodat eléred, de a szívedben maradnak az útról hozott emlékek!”



„Nincs igazság. Csak hazugság. Semmi sem az, aminek látszik. Ez egy átverés, ami éppen veled látszik. Semmi sem biztos már, ez egy álom, vagy valóság?
Most van igazság? Vagy ez is hazugság?
Rajtad áll a döntés, elhiszed e, vagy az életed hazugságban éled e le.



„Addig vagy boldog, míg van, aki szeret. Ki bajban fogja a kezed, és hogy milyen fontos is volt neked, akkor tudod meg mikor már nincs veled!”



„Egy év hosszú, egy perc röpke, s mégis egy röpke percben, egy egész élet törhet össze!”



„Ha valaki elment, ne hívd többé vissza. A régi idők már nem térnek vissza/ A megsárgult emlék,nem lesz többé tiszta. Ha valaki elment, s el tudott menni, nehezen akarva, de el kell feledni!”



„Jókedv, vidámság, mindez csak álca, hogy fájó lelkem senki meg ne lássa. Kifelé mosolygok, de belül pereg a könnyem, nem láthatja senki, hogy összetört a szívem!”


„Halad az idő, a napok, a percek, a régi emlékek egyre szebbek lesznek. Minden változik, minden halad, csak az emlék nem megy, az örökre marad!”



„ Olyan furák vagyunk mi emberek, lelkünk sír, az ajkunk nevet. Egymásról azt hisszük, boldog talán, és irigykedünk minden szaván. Azt hisszük, hogy a másik szeme ragyog, gondolataik tiszták, szabadok.
S nem vesszük, dehogy vesszük észre, hogy könnyek égnek csillogó szemében. Különösek vagyunk mi emberek, a lelkünk sír, az ajkunk nevet. Hazugság az egész életünk, hisz akkor is sírunk, ha nevetünk!”


„Nem az az igazi fájdalom, melytől könnyes lesz a szem, hanem az mit egy életen át könnyezve hordozunk, csendesen.”



„Ne sírj, ha valaki nem szeret, mert a bánat megöli szívedet. Szeresd azt, ki megérdemli, lehet, titokban ő is ezt teszi. Ha az életben boldog akarsz lenni, előbb tanulj meg tűrni és szenvedni. Olyat szeress, aki téged is szeret, hogy ne érje bánat szívedet. Fájni kell a szívnek, ha szeret, mert fájdalom nélkül élni nem lehet. Valakit megszeretni egy perc is elég, de elfelejteni egy élet is kevés.”



„ Semmit sem tehetünk, egy napon elmúlik a szerelem. Hívás nélkül jön, kérés nélkül megy. Nem tehetünk semmit sem. Mégis egész életünkben várjuk a csodát, pedig tudjuk, a szerelem minden pillanatában benne van az elmúlás.”



„A szerelem okozta számos kín közül, az a legnagyobb, mikor gyűlölni akarjuk azt, akit csak szeretni tudunk!”



„Könnyes a szemem, remeg az ajkam, nem fájdalmat okozni, csak szeretni akartam. Bocsáss meg nekem, nagyon szépen kérlek. Meghalok, ha nem érzed, hogy Szeretlek Téged!”



„Ne hidd, hogy az édes álmok valóra válnak, mert a csalódások annál jobban fájnak!”