Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


~Idézetek~#2

 Köszönöm, hogy itt vagy.<3

 

Most már engem nem kell tanítani, tudom kit kell gyűlölni, s kit kell szeretni. Volt időm a saját bőrömön megtanulni.

 
A csók nagy titok. Fül helyett szájba súgott szó.
 
A szerelem nem szenvedély, a szerelem nem érzelem. A szerelem az, amikor valahol nagyon mélyen tudod, hogy valaki kiegészít téged. Hogy valaki egésszé tesz. A másik jelenléte erősíti a te jelenléted. A szerelem szabaddá tesz, hogy önmagad légy; semmi köze a birtokvágyhoz.
 
Igen, piszkos fantáziám van - és te mocskosul a része vagy!
 
Tudom, hogy nehéz velem. Tudom, hogy néha beléd marok egy-egy szavammal vagy tettemmel, sőt néha úgy érzem még a pillantásommal is bántani tudlak. Kérlek, bocsáss meg érte. Pedig nagyon szeretlek! Szeretnék a menedéked lenni, hogy hozzám menekülj ha a világ bánt, és nem akarom, hogy én bántsalak és otthontalanul bolyongj. Néha kicsit megőrülök, de ez nem változik. Kérlek, legyél velem türelmes! Ígérem, nagyon foglak szeretni cserébe! 
 
Na most elárulok valami szupertitkosat: én tépkedés előtt mindig megszámolom a virágszirmokat hogy tudjam hogy melyik szóval kell kezdeni, mert én még játékiból sem akarlak elveszíteni... 
 
Hinni minden áldott nap, hogy van az a mosoly, ami egy életre el tud varázsolni. Hogy van az a tekintet, ami egy életre magához láncol. Mert kell lennie. Biztos vagyok benne, hogy létezik. Minden egyes nap érzem. Így kell lennie.
 
Ilyenkor csak elég belebújnod a pillanatba, és örülni annak, hogy átélheted, mert van, aki egy életen át sem kapja meg azokat a perceket, amik neked jutottak. Hogy miért? Mert elfogadja, hogy be kell érnie kevesebbel, aki pedig elfogadja, az nem is kaphat mást. 
 
Tudom, hogy mással izgalmasabb meg jobb dolgok történnek, de valahogy nem irigylem őket. Nem vágyok semmi másra, csak hogy itt legyek. Veled. 
 
Nem tudom, hogy mi dolgom van itt a világon, de talán ennek a történetnek az elmesélése, hogy élet mindig lesz. Mindig lesz következő lépés. A legsötétebb éjszaka után is lesz reggel. És igaz néha nem olyan színű, mint azt gondolnánk. De mégis, valahogy nyilván, mindig lesz.
 
Ő sokkal inkább én, mint jómagam. Bármiből van is a lelkünk, az övé s az enyém egy.
 
Vannak ilyen furcsa véletlenek, hogy az ember éppen akkor nézi meg az óráját, amikor az életének fordulópontjához ér. Akkor persze még nem tudja, hogy fordulópont. Még nem tud semmit. Csak talán évekkel később kezd így visszaemlékezni, hogy pontosan fél hat volt, amikor...
 
Ha szereted, ha fontos neked, akkor egyet adhatsz. Nem szavakat, nem ígéreteket, nem próbálkozásokat. Hanem a jelenlétedet. A biztonságodat. Azt az érzést, hogy számíthat rád, itt vagy vele, meghallgatod, ha beszélni szeretne. Ezt kell tenned. Ha szereted. Ha őszinte vagy. Ezt adod... Önmagad.
 
 
Akarunk valamit, és akkor jönnek a véletlenek akaratunkon kívül. Események más helyeken, más időben, és megváltoztatják az életünket. Ki teremti a véletleneket? Mert azt tudom, hogy nem mi.
 
Tetszettél nekem. Hamarabb, mint gondolnád. Még a nevedet sem tudtam, még egy szót sem beszéltem veled, mégis volt benned valami, valami plusz amit már messziről megéreztem. Figyeltem ahogy beszélgetsz a többiekkel, ahogy két kézzel magyarázol, ahogy grimaszokat vágsz, ahogy mosolyogsz, figyeltem a lépteid ritmusát és egyszer csak azon kaptam magam, hogy jó ideje bámullak. Azóta sem csinálok mást. Azóta tetszel nekem és meg akarlak ismerni. 
 
Ha az emberre valaki szeretettel néz, az olyan, mint a napfény, amely az alvó magot kihozza a földből. Télen miért nem virágzik a cseresznyefa? Mert nem látja értelmét a kibontakozásnak? Tudja, hogy a fagy elpusztítaná a szirmait, nem bízik a környezetében, érzi, hogy veszélyben van. Az emberi szívben is megbújik egy kis bimbó, de ha nincs, aki kedvesen rámosolyogjon, hozzá szóljon, akkor inkább bezárva marad. 
 
Hűséget soha nem szül erőszak, félelem, bizonytalanság vagy megfélemlítés. A hűség olyan döntés, amelyet csak az erős lelkeknek van bátorságuk meghozni.
 
Talán sohasem fogják megtudni, hogy fázott a szívem ha mellettem ültek. Hogy didergett a félelemtől, hogy vajon szabad-e többet érintenem, szabad-e jobban szeretnem. 
 
Akkor lehetsz igazán boldog ember, ha képes vagy szeretni! Nem csak másokat, hanem Önmagadat is! Nem az egód szintjén, hanem a lelked mélyén... aki szembe mer nézni önmagával, a hibáival, félelmeivel, jó úton halad! Sajnos a legtöbb ember más életét éli, kémleli, gúnyosan kiforgatva becsmérli, s közben végig sem gondolja, hogy mennyi negatív energiát zúdít saját magára! Csak azt látja, hogy neki semmi nem sikerül, semmi jó nem történik vele, miközben ő maga pusztítja el a körülötte lévő pozitív energiákat, az őt körülölelő jót!
 
Az érzések, amiket irántad érzek, felemésztenek. Nem tudom, hogy ez szerelem-e, de valami hatalmas dolog, amit nem tudok csak úgy lerázni magamról.
 
Maradjon csak az, aki örül, hogy vagy neki. Hogy szereted, hogy ki mered mutatni azt, amit érzel. Az összes többi csak fárasztó játszma, szükségtelen és életet romboló. Ne tiltsd meg a szívednek, hogy szeressen. Szeretni szexi. Szeretni menő. Félni meg felesleges. Igen, lehet, hogy nemet kapsz. Lehet, hogy fájni fog. Na és? Még mindig jobb, mint egy életen át hazugságban élni.
 
Azt hiszem ha valakivel együtt vagy, annak az a lényege, hogy amikor vele beszélsz, semmi más nem számít, és amikor épp a legrosszabb kedvedbe vagy, akkor is tetszel neki, akkor is beszélni akar veled és akkor is törődik veled.
 
Nem hordozhatod magaddal a fájdalmat emberről emberre. Nem hagyhatod, hogy más szenvedjen a fájdalom miatt, amit ezelőtt okoztak neked. Nem büntethetsz mindenkit a bizonytalanságoddal, amit más miatt érzel. Nem élheted le úgy az életed, hogy vársz valakire, aki majd rendbe hoz.
 
 
Van néhány érzés, ami nem csap túl nagy zajt. Ott van például a törődés, ami oly nesztelen, mint egy szívdobbanás, vagy a tiszta, igaz szerelem, mely olyan halk, hogy sokszor észre sem veszed, hogy jelen van.
 
Mindannyian keresünk valakit, aki a legjobbat hozza ki belőlünk, csak hogy emlékeztessen rá, hogy nem csak egy hatalmas romhalmaz vagyunk, hanem egy kis rész még maradt bennünk a jóból.
 
Ez itt a szemem!Na látod ide kéne pofázni.
 
A szerelem olyas valami,amit kapni kell,amit se szavakkal,se szánalommal,még észérvekkel sem megvásárolható.
 
Most lehet,hogy buta kislány vagyok..De majd fogok én neked még hiányozni.
 
Akik egymáshoz tartoznak,azoknak a sors mindig talál egy újabb alkalmat a találkozásra!;)♥
 
A vele eltöltött idő emlékeit, soha, senki nem veheti el tőlem, még ha néha csak fájnak is..
 
Csak akkor éreztem magam igazán szépnek, amikor te mondtad!
 
Olyan boldognak éreztem magam melletted, amilyennek soha sem.. Nem félek. Látod, a sors úgy rendelte, hogy találkozzunk. Egy napon még újra együtt leszünk. Teljes szívemből ezt remélem.
 
Igaz szerelem. Amikor tudjuk, hogy több ezer másik pasi van a világon, de nekünk mégis csak az az egy kell !
 
Ne legyél szomorú,hogy nem vagy tökéletes. Jönni fog valaki aki úgy szeret majd, ahogy vagy!
 
Nem az számít hogy mit mondanak, hanem az, hogy ki mondja !
 
 Azok a legszebb reggelek amikor melletted ébredek és rájövök , hogy Te nem csak egy álom vagy !
 
 Hogy mért pont ő?Mert ő velem volt bajban,mikor más ott hagyott a szarban !
 
Mindenki keres valamit. valamit, ami mindent teljessé tesz. ezt a legkülönösebb helyeken találod meg; a szerelmed szemében, a legmélyebb barátságokban, mások szavaiban.. egy egyszerű szó képes megnevettetni vagy megríkatni. mikor megtalálod ezt a különleges dolgot, repülni fogsz-szárnyak nélkül!
 
Az élet nem azt a személyt adja meg neked akit akarsz. Hanem azt, akire szükséged van, akinek segíthetsz, aki megbánt, aki szeret, aki elhagy, hogy olyan emberré válj akinek lenned kell.
 
 Asszem' jól vagyok. a Testem virul, a lelkem kicsit halott!
 
Bízz magadban! Mert többre vagy képes mint gondolnád..
 
 MIÉRT NEM velem játszottál az oviban? 
Mással játszottam, de téged szeretlek!